Azok a cégek, amelyek reklámjaikban alig győzik sulykolni az elkötelezettségüket a hazai áru iránt, az eladótérben csak nagy ritkán tüntetik fel külön, hogy magyar termékről van-e szó.

Így a hazai portéka iránt elkötelezett vásárlóknak jobbára az marad, hogy szorgalmasan ellenőrizgeti a terméken feltüntetett gyártás helyét. Igaz, így többek között az itthon palackozott Coca-Cola is bekerülhet a kosárba.

A kereskedelmi szakmán belül ismert, ám egyelőre nem publikált piackutatásokból kiderül: a hazai áru nem feltétlenül azoknál a kereskedőknél a magasabb, amelyek ezt nagydobra verik.

A magyar tulajdonú láncokban átlagosan csak 4-5%-kal több a hazai termék aránya, mint a multiknál. Ám az ellenkezőjére is akad példa. A Budapest Corvinus egyetem által készített pillanatfelvételen alapuló felmérésből kiderült, hogy éppenséggel a belga tulajdonú Match szupermarketláncnál találták a legtöbb magyar árut.

Mitől magyar a magyar?

A fenti kérdés nemcsak a vásárlónak nehéz: a TudatosVásárló.hu által megkeresett cégek (Tesco, Coop, CBA, Auchan, Spar) közül egyedül a CBA volt hajlandó értelmezni számunkra, hogy mit ért hazai áru alatt, az összes többi cég erről hallgatott, vagy – mint a Spar – a rendezetlen jogszabályi helyzetre hivatkozva hárították el a választ.

Ritka az olyan termék, amelyet tisztán magyarországi alapanyagból és itteni munkaerővel teljesen magyar tulajdonú cég készít. Inkább a kistermelők között akad ilyen, ám közülük csak kevesen jutnak be a nagy áruházláncokba.

A jelenlegi piaci közfelfogás – ez volt a CBA meghatározása is – az, hogy minden olyan termék hazai, amelyiknek a származási helye Magyarország. (Még akkor is, ha csak az utolsó munkafázist, például a csomagolást végezték Magyarországon. Szerk.) De a kérdés versenyjogilag ennél jóval bonyolultabb, és komoly tétje is lehet.

A GVH tavaly az Auchan, a Spar, az Aldi ellen és az egyik CBA-val szemben indított eljárást, mivel a hazainak feltüntetett termékek valójában nem Magyarországon készültek.

A kérdést egyelőre jogszabály sem rendezi: a "magyar termék"-ügyben nagy elánnal fellépő agrártárca egy évnyi vajúdás után is csak egy meglehetősen nyakatekert szabályozástervezetet tudott letenni az asztalra.

Az elképzelés azonban nem nyerte el Brüsszel tetszését. Többek között a fogyasztók számára értelmezhetetlennek látják a tervezetet. Különösen, hogy az új eredetjelzések mellett megmaradnának az eddigi „magyar” termékvédjegyek is. Ezekből a szaktárcánál nemrégiben 35-öt számoltak össze, ám ez a szám nőhet, mivel ilyen védjegyet lényegében az barkácsol magának, aki akar. Sőt, némi odafigyeléssel a GVH eljárását is megúszhatja.

A GVH ugyanis pontos jogszabályi meghatározás híján nem is azt kifogásolta a fenti kereskedőcégeknél, hogy hamisan tüntették fel a "magyar" eredet kifejezést, hanem hogy nem rendelkeztek arról szóló belső eljárásrenddel, mit tekintenek hazainak. Azaz: ha van egy belső eljárásrend, jöhet a trikolór.

Kérdés, hogy megéri-e, pontosabban mennyire várja el azt a vásárló?

Mennyit ér a magyar?

Piackutatások kimutatták, hogy a vásárlók döntő többsége a „bio”-hoz hasonlóan elvárja a „magyar” megkülönböztető termékjelzések hangoztatását. Azonban csak elenyésző arányuk – mindkét esetben nagyjából a vásárlók 10%-a – kereste-keresi ténylegesen a bioélelmiszert vagy mostanság a hazai árut.

A GfK Hungária ide vágó kutatásaiból kiderült: míg a zöldségeknél-gyümölcsöknél ténylegesen odafigyel a fogyasztó, hogy honnan származik a termék, addig ez a szempont a tejterméknél már alig, a tőkehúsoknál pedig egyáltalán nem merül fel.

Így viszont a valóságban a kereskedők nincsenek rákényszerítve arra, hogy külön kiemeljék a boltban a hazai árut.

Pláne, hogy így igen jelentős összeget bukhatnak el, ugyanis az áruházláncok a termék bármilyen megkülönböztető megjelenítéséért – az eladótérben vagy az akciós újságban – hatalmas összeget számlázhatnak ki a beszállítóknak. Márpedig a hazai termékeknek szóló ingyenes termékreklámok ezeknek a fizetős promócióknak hatását rontanák le.

"Az egy dolog, ha kiteszek egy terméket a polcra, és várom, hogy elfogyjon, és megint másik, ha azt külön kiajánlom. Akkor viszont nem fogyhat el egy hét alatt, hanem állandó, nagy mennyiségű és jó minőségű termékre van szükség. Erre viszont a hazai termelők közül kevesen képesek" – magyarázza a helyzetet az egyik élelmiszerlánc vezetője.  

Számla nélkül boldogan?

A közhiedelemmel ellentétben a multinacionális kereskedőnek is érdeke, hogy minél több helyi beszállítója legyen, ugyanis a jó céges imázs mellett jelentős logisztikai költségeket spórolhat meg.

Viszont a hipermarketek sajátossága, hogy hosszú időn át, nagy mennyiségű és egyenletes minőségű termékre van szükségük. Ennek jelenleg a legnagyobb gátja a feketekereskedelem. Ahogy Raskó György agrárközgazdász nemrégiben egy szakmai fórumon megjegyezte, „a multiknak még egy fontos tulajdonsága van: mindent számlára vesznek”.

Azonban a legális kereskedők nem tudnak vagy nem akarnak olyan árat kínálni a terményért, mint a számla nélkül forgalmazó feketegazdaság. Így viszont a kistermelő inkább eladja az útszéli neppernek számla nélkül az árut, pláne, hogy az fizet, távozik, és persze messze nincsenek olyan elvárásai a termelő felé mint a nagy áruházláncoknak.

Beszállítók: a helyzet jobb, de nem rózsás

Arra kérdésre, hogy a reklámjaikban a "hazai beszállítók elkötelezett partnereként" mutatkozó cégeknél a hazai beszállító élvez-e bármilyen előnyt, az összes általunk megkérdezett beszállító határozott nemmel felelt.

Ha van egy olcsóbb külföldi tétel, "le kell szállítanunk az árat, különben azonnal kiesünk a versenyből" – kaptuk a választ. Másutt úgy fogalmaztak: "amint megvan a kereskedő által kért árrés, akkor kerül csak szóba a termék eredete”.

Az egyetlen terület, ahol a hazai, helyi termelők előnyt élveznek, az az utóbbi időben elterjedt beszállítói program. A Tesco, a Spar, a CBA és az Auchan is indított olyan programot, amelynek során egy-egy kistermelőt belistáznak egy helyi üzletbe.

A Tescónál a beszállítói program keretében a termelőnek nem kell külön fizetni azért, hogy belistázzák a helyi áruházba. Továbbá, ha a termelő betartja a kereskedő által megkívánt minőségi, higiéniai kritériumokat, a programból akkor se listázzák ki, ha egy adott időszakban nincs meg a megfelelő árumennyiség.

Igaz, a Tesco nem sokat kockáztat: a Regionális Beszállítói Fórumok nyomán bekerült 270 kereskedő 300 terméke a Tesco forgalmának csak ezrelékekben mérhető részét jelenti. A Tesco emellett ingyenes üzleti képzéseket tart hazai beszállítóinak.

A nagy hipermarketek közül a Tesco mellett a Spar és az Auchan is évek óta belistáz a polcaira olyan kisebb, hazai beszállítókat, akik normál feltételek mellett nem tudnának bejutni a termékeikkel az áruházakba.

A pontos együttműködésről azonban csak meglehetősen szűkszavúan nyilatkoztak ezek az áruházak. A Spartól csak annyit tudtunk meg, hogy mára több tucat helyi beszállítója van, akikkel ilyenkor „egyszerűsített szerződést” kötnek ám, hogy ez pontosan mit jelent, azt homály fedi.

Az Auchannál úgy fogalmaztak: hosszú évek óta rendszeresen jelennek meg az áruházaikban helyi termelők. Külön, nevesített programjuk, úgy tűnik, hogy nincsen – legalábbis erről nem nyilatkoztak a cégnél, ám a kis, helyi beszállítók belistázását már jóval azelőtt elkezdték, hogy egyáltalán „divatba jött volna” a hazai beszállítók propagálása. (Ide tartozik, hogy az Auchan beszerzési politikájában kezdettől fogva viszonylagosan nagy súlyt fektetnek a helyi beszerzésre, azaz az egyes áruházigazgatók meglehetősen önállóak e tekintetben.)

Az Auchannál úgy fogalmaztak, hogy előfordul, hogy helyi beszállítókat mindenfajta egyéb szerződéses kondíció nélkül, szimplán a kiskereskedelmi árrés kikötésével belistáznak, míg másutt könnyített, azaz lazább kondíciós feltételekkel kerülhetnek be az áruházaikba.

forrás: tudatosvasarlo