Élelmiszereink E-jegyzéke

Évtizedek óta jámboran vesszük tudomásul, hogy táplálékainkat akaratunk, sőt tiltakozásunk ellenére manipulálják.

A természetes alapanyagú élelmiszerek valamilyen oknál fogva megfekszik a gyártók és forgalmazók gyomrát, és mindenáron belekevernek valami adalékanyagot – szerencsés esetben ez lehet természetes eredetű is –, de a leggyakrabban szintetikusan előállított vegyi anyagokat.

Ez vonzóbb terméket eredményez, többet tudnak eladni belőle, nő a profit. Arra már nincs idő, hogy a kérdéses vegyületeket alaposan megvizsgálják, hogy nem ártalmas-e az emberi szervezetre. Legtöbbször elvégzik az állatkísérleteket, és ha jó az egérnek meg a patkánynak, akkor bizonyára az embernek is. Nehezíti a helyzetet a multik és a szakértők közötti gazdasági összefonódás. Független szakértőket alig lehet felkutatni, csak nagyon elkötelezett szakemberek vállalkoznak ilyen munkára.

Ha megszületik valamilyen új élelmiszer-adalékról a szakvélemény, amely szerint ártalmatlan az emberre, megindulnak az ellenőrző vizsgálatok a konkurens multi cégnél, hogy valóban ártalmatlan-e a szer. Egy darabig a média is felkapja a témát, de csak addig, amíg a botrány sztori, aztán néma csönd. A termék megjelenik a polcokon, szép kiszerelésben, ajándékkal kapcsolva, néha a szájban pezseg, vagy világít a sötétben… a gyerek naponta nyúzza anyját, hogy vegyen neki az új valamiből. Nem az élelmiszerre fáj a foga, hanem a gyűjtendő matricára, vagy az apró szörnyecskére. És tömik a fejletlen gyermekszervezetekbe a haszontalan – és akkor még jó –, de sokszor ártalmas finomságokat. Az ilyen módon kondicionált gyermek és felnőtt a természetes, de színtelen, esetleg nem krémes, sima terméket már gusztustalannak találja és nem is fogyasztja. Itt tartunk most, amikor az EU egyik legnagyobb élelmiszerbotránya zajlik és sohasem fogjuk megtudni, hogy mióta és mennyi dioxint fogyasztottunk krémes varázstúróval, májassal, lekvárral, tejnek mondott itallal, joghurttal, bébiétellel, bioitallal, a csecsemő az anyatejjel, mert oda is átkerül a természetben ismeretlen, igen erős, elraktározó méreg.

A televízióban megszólaló hivatásos szakértők egyike már addig elment, hogy visszakérdezett az őt faggató riporternek: miért, történt valami az élelmiszerekkel? Igaza van, az ember tömegben ostoba. És gyorsan felejt. Néhány hét múlva marad minden a régiben, és esszük tovább a ki tudja milyen adalékkal fölturbózott tápokat. Nota bene, a dioxin-botrány kellős közepén az üzletekben polcokra kirakva, akciós áron kínálták az olcsó májasokat, húspépből készült hentesárút és minden mást, amiben lehetett szennyezett guargumi, E 412 fedőnéven. Néhányan vaksin böngészték az olvashatatlanul apró betűkkel készült címkét, de mivel sikertelen a kísérlet, inkább elteszik az olcsó, időzített bombát, hadd lakjanak jól a mindig éhes kamaszok. Főleg kopottas ruhában, hajléktalannak kinéző vásárlók turkálnak a földi mannában. Azt nem tudják, hogy miért lett ilyen hirtelen olcsó a májas. Történt mindez az egyik első kerületi áruházban.

Mint említettük, az élelmiszer-adalékokat betűvel és számmal látják el, mivel szakmailag így könnyen regisztrálható, és az élelmiszerek csomagolására rövidebb így ráírni, mint egy hosszú, nehezen kimondható, ijesztőnek látszó nevet. Igaz, a számok sem megnyugtatóak, mert nem tudjuk, mit takarnak. Itt van ez a guargumi. A vásárlóknak nem is tűnhetett föl, hogy ez mi, mert a legtöbb címkén E 412-es kóddal szerepel. Nem is gumi, csak egy babféle növény keményítőben gazdag őrleménye, teljesen ártalmatlan természetes anyag, ha nem szennyezik. Csak éppen fölösleges ezzel tömni az eredeti tápanyag mellett a fogyasztót.

Az élelmiszerekhez felhasznált adalékanyagok megjelölésére korábban – ha egyáltalán közölték ezt a vásárlóval – nagyon egyszerű, sok mindent magába foglaló neveket tüntettek föl: színezékek, állományjavítók, ízesítőanyagok, emulzióképzők és hasonlók. A pontos kémiai megnevezése a hozzáadott adalékoknak elsősorban az EU országaiból érkezett élelmiszerek csomagolásain jelentek meg, mi meg néztünk, mint a moziban, hogy mit is jelentenek a misztikus E-számok. Az Európai Unióban az 1960-as években dolgozták ki a tagállamokban engedélyezett adalékok azonosító rendszerét; minden adalék kapott egy E-számot.

Az élelmiszer-ipari technológiák nagyon felduzzasztották azoknak az adalékoknak a számát, amelyek újaknak számítottak a piacon. Így hamarosan átlépték azt a keretet, amelyet az E-számok engedtek. Jelenleg több mint 700 engedélyezett adalékanyagnál tartanak.

Az új magyar élelmiszertörvény, annak végrehajtási rendelete – igazodva az EU-hoz – nálunk is kötelezően előírja az élelmiszerek gyártásához felhasznált anyagok, aromák és adalékok pontos feltüntetését. A felsorolást a receptúra szerinti csökkenő sorrendben kell tenni. Tehát a termékismertetőn a legnagyobb súlyaránnyal szereplő anyag van a lista elején, a legkevesebb anyag pedig a végén. Mi is elfogadtuk és 1996. január 1-jével bevezettük az adalékok azonosítására szolgáló E-számokat. Eleinte csak a jelölési rendszert vettük át, mert a hatályos magyar szabvány a hazai gyártóknak az EU-nál jóval kevesebb adalék felhasználását engedte. Belépésünkkel azonnal át kellett venni az ottani előírásokat (adalékfajták + határérték), és mint sok más esetben nemhogy jól jártunk volna, ami az egészséges életmódot illeti, inkább beálltunk a globalizálódó világ lebutított tömegei közé. Jelenleg még GMO növények terén tartjuk a frontot, de bizonyára nem sokáig.

Az egységes jelölés érdekében az ENSZ két szervezete az Élelmiszer és Mezőgazdasági Szervezet (FAO), valamint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1962-ben létrehozta a Codex Alimentarius szervezetet. Utóbbinak huszonnégy bizottsága van, ebből az egyik az adalék- és a szennyezőanyagok témakörével foglalkozik. Emellett az EU-ban 2000-ben kiadott úgynevezett Fehér Könyv rendelkezik az élelmiszer-biztonság elveiről.

A hazai gyenge egészségvédelmi és fogyasztóvédelmi érdekképviselet miatt a vásárlók és fogyasztók szinte teljesen tájékozatlanok a táplálékok olykor veszélyt jelentő hatásairól. Még az is problémát okoz, ha különböző tápanyagok egymásra hatása vált ki mondjuk allergiát, hátha még ezt tetézik hozzáadott kémiai szermaradványokkal, adalékokkal. Becsült adatok szerint a magyar állampolgárok 40 százaléka allergiás, ebbe jócskán belejátszanak a még ismeretlen hatású adalékanyagok.

Az adalékok alkalmazása elsősorban a gyártóknak szükséges, mivel hasznot hoz számukra: a terméket eladhatóbbá teszik, segítenek leplezni a minőségi hibákat („light”-változatok, édesítőszerek, aromák), olcsóbbá teszik a gyártást, mivel drága alapanyagokat válthatnak ki velük, növelik a termék el-állóságát, térfogatát és hasonlók. Nem túlzás, van olyan adalék, ami a termékbe téve vághatóvá teszi a vizet (lásd: parizer).

Fő szabályként elfogadhatjuk – írja dr. Kalas György –, hogy egy élelmiszer-ipari termékben annál több adalékanyaggal lehet számolni, minél messzebbről érkezett, és minél több feldolgozási műveleten esett át, valamint minél kívánatosabbra, tartósabbra csinálták. Óvatosan kell bánni a több-ezer kilométeren át utaztatott, érleltetett déligyümölcsökkel, a félkész-, illetve készételekkel (konzervek, mélyhűtött áruk) és a magas feldolgozottságú termékekkel (egyes tejipari és húsipari készítmények, édességek, üdítő italok stb.).

 Nézzünk példákat az adalékanyagok felhasználására és dekódoljunk néhány E-számot. Az élelmiszerekben található vegyi anyagokat három csoportra osztják: természetes tartalomként jelen lévő ártalmas anyagok, a feldolgozás során megmaradó vegyületek és a szándékosan hozzáadott adalékanyagok. Az adalékanyagok a gyártás során kerülnek az élelmiszerekbe, önálló fogyasztásra alkalmatlanok. Céljuk az élelmiszerek néhány tulajdonságának megváltoztatása, elsősorban a gyártó érdekét szolgálva. Mert szép és kívánatos lehet egy termék, de értékesebb nem, mint a természetes alapanyagból készült.

Ezek az élelmiszerek címkéjén az E százas számok mögött találhatók (E 100-199).

E 102, tartazin: allergiát kiváltó, sárga adalék. Használatát Németországban egy ideig betiltották, majd az EU engedélyével ismét megjelent. Allergiát, asztmát, csalánkiütést okoz. Ausztriában 1984 óta tiltott, Svájcban szintén.

E 110, narancssárga: feltehetően allergiát okoz

E 120, karminsav: valószínűleg allergén

E 122, azorubin: állatkísérletekben vérképre, tüdőre, nyirokrendszerre, hasnyálmirigyre hat, nagyobb adagban

E 123, amarant: viszonylag gyakran okoz allergiát, állatkísérletekben rákkeltő és mutagén. Az USA-ban 1970 óta tiltott.

E 127, eritrozin: gátolja az idegrendszer normális működését. Egyes vélemények szerint a hiperaktív gyerekeknél fokozott viselkedési zavarokat válthat ki.

E 150c, karamell: ammóniás

E 150d, karamell: ammónium-szulfitos. Mindkét karamell állatkísérletekben görcsöket váltott ki és módosította a vérképet nagyobb adagban. Ausztriában csak a barna sör színezéséhez engedélyezett.

E 151, brillant fekete: feltehetőleg allergiát okoz. Ausztriában csak kaviár színezésére engedélyezett.

E 154, barna FK: állatkísérletekben májat és szívet károsító hatásra utaltak. Az USA-ban betiltották.

E 161g, kantaxantin: természetes anyagban (állatok), rákokban fordul elő. Élelmiszerfesték-változatát szintetikus módon állítják elő. Bár a haleledelben tiltott, pisztrángok átszínezéséhez mégis használják. Bekeverik a baromfitápszerbe is a csirke bőrének sárgítására és a tojássárga „természetes” színének beállítására. A szépségipar barnítószer-tablettákban alkalmazta, de betiltották, mert szembántalmat okozott. A WHO szerint májkárosodást okoz

E 171, titán-dioxid: fehér színű ásványi adalék. Cukorkák, drazsék festésére használják.

E 174, ezüst: édességek színezőanyaga és ivóvíz-fertőtlenítő. Állatkísérletekben immunrendszerre gyakorolt hatása ismert, számos enzim funkcióját blokkolja.

Tartósítószerek

Szerepük az lenne, hogy penészgombák vagy baktériumok hatását visszafogják, de a tapasztalat szerint elősegítik a mikotoxinok (penészgombák által termelt mérgek) képződését is. Igen sok élelmiszerben használják, nem minden esetben kell feltüntetni.

E 201, nátrium-szorbát: fejlődési rendellenességet okozó (teratogén) szernek bizonyult.

E 210, benzoesav, E 211, E 212, E 213 a benzoesav sói: nyomokban mint természetes alkotóelem lehet jelen. Kutya és macskaeledelekben betiltották a használatát, mert utóbbinál már 5 ezreléknyi is halálos lehet. Az E 210–213-ig embernél gyakran vált ki asztmát, csalánkiütést, különösen az aszpirin-allergiásoknál.

E 233, tiabendazol: a banán penészgomba elleni védőanyaga. Egereknél veseártalmat és fejlődési rendellenességet okoz. Az E 230-234-gyel kapcsolatos toxikológiai vizsgálatokat nem végezték el, a kezelt citrusfélék és banán héjától addig is óvakodjanak.

E 249, kálium-nitrit, E 250, nátrium-nitrit, E 251, nátrium-nitrát, E 252, kálium-nitrát: szinte naponta terítéken vannak a trágyázással kapcsolatban, ennek ellenére például a sonka pácolásához használt sós lé megengedett nitráttartalma tízszerese az ivóvízben engedélyezett maximumnak. A nitritet húskészítmények (töltelékáruk) színezésére használják, emellett a kolbász- és szalámifélék eltarthatóságának növelésére. Más adalékokkal reakcióba lépve elősegítik a karcinogén nitrozaminok kialakulását. Kisgyerekekre jelent állandó veszélyt, meggátolja a vörösvértestek oxigénfelvételét (kék betegség).

Antioxidánsok

Az eltarthatóságot növelik, mivel meggátolják az oxidáció okozta kémiai romlást (zsírok avasodása, gyümölcsök barnulása stb.). Felhasználási területük: zacskós levesek, rágcsálnivalók, margarinok, majonéz, rágógumi, olajok, pékárú, fagylalt stb.

E 301, nátrium-aszkorbát: a természetes vitaminnal ellentétben a kísérletekben hólyagrákot okozott, fiatal állatokban fejlődési rendellenességeket is jeleztek.

Sűrítőanyagok

Nemcsak besűrítésre és zselésítésre használják, de italok kellő „testességét” vagy gumicukrok rágcsálhatóságát is ezzel érik el. Sok „light” készítménynél nélkülözhetetlen: lekvárok, sajt- és húskészítmények, pékáruk, tésztatermékek, instant italok, csecsemőételek, diétás termékek, zselék, pudingok, fagylaltporok, habok, édességek nem nélkülözhetik.

E 407, katragén (gyöngyzúzmó): állatkísérletekben a belekben gyulladást és fekélyt jeleztek.

E 412, guargumi: a mérgező guar gyomnövény magjaiból nyerik és mivel tökéletes tisztítása gazdaságtalan, a kereskedelmi forgalomban használt őrlemény mintegy 10 százalékban tartalmazhatja a gyomnövény ellenőrizetlen anyagait is. Allergiát okozó anyag.

E 413, tragartmézga: egy Astragalus nevű ázsiai növény gumiváladéka. A WHO szerint allergiát kiváltó anyag, képes szélsőségesen erős reakciókat okozni.

Emulgeálószerek

Hatásuk a mosószerekéhez hasonló. Lehetővé teszik az egyébként nem vegyülő szerek – például zsír és víz – összekeverését. Biológiai rendszerekben igen hatékonyak, ezért óvatosan kellene őket élelmiszerekbe adagolni. Toxikológiai vizsgálataik elég hiányosak, legtöbbször sajnos maga az előállító végzi el. Kulcsszerepet játszanak a bélmegbetegedésekben és az allergiában. Feltüntetésük sok esetben nem kötelező a címkén, leggyakrabban az E 322-t és az E 417-et használják, egészségi szempontból aggályosak.

Aromák és ízfokozók

Elnyomják az ízbéli hibákat és állandósítják a termék ízét, túlfogyasztásra ingerelnek: ez is a cél. Főleg olyan termékek eladhatóságát segítik, amelyek ízét, aromáját rossz nyersanyagból vagy technológiával készítették. Hordozóanyagai révén más vegyületeket is juttatnak a táplálékokba.

E 620, glutaminsav, E 621, nátrium-glutamát, E 622, kálium-glutamát, E 623, kalcium-glutamát, E 624, ammónium-glutamát, E 625, magnézium-glutamát. Ezek az ízfokozók váltják ki érzékeny embereknél az úgynevezett „kínai étterem-jelenséget”, ami halántéktáji nyomást, hát- és fejfájást jelent. Patkányoknál szaporodási zavarokat és az utódoknál tanulási nehézséget okoznak. Étvágynövelő hatásuk elhízáshoz vezet. A glutaminátot általában szójából nyerik és húskészítményekhez adagolják. Érzékeny embereknél nyaki- és hátfájást, gyengeséget, fejfájást, szapora szívverést okoz.

Édesítőszerek, cukorhelyettesítők

Elsősorban diabetikus és „light” termékek édesítésére használják. Elterjedt nézet, hogy édesítőszerekkel egy csapásra le lehet fogyni. Ez nem így van, épp a túlsúlyosoknak okoznak problémát. A szerek étvágy befolyásolók, így a súlygyarapodást elősegíthetik. Utóbbi tulajdonságuk okán alkalmazzák sertések takarmányaiban is, étvágynövelőként.

E 950, aceszulfám: a Hoechst AG gyártja, vizsgálati eredményeiket sohasem hozták nyilvánosságra.

E 951, aszpartam: két szintetikusan előállított aminosavból álló édesítőszer. Elsősorban fenilketonuriában (veleszületett anyagcsere betegség) szenvedőknél problémás. Érzékeny emberekben fejfájást, kábultságot, emlékezetkiesést, látászavarokat okozhat, rendkívüli aktivitást, rosszullétet és allergiás reakciót válthat ki.

E 952, ciklamát: mesterséges édesítőszer, az USA-ban tiltott. Szaharinnal keverve van forgalomban. Bekerülhet a méhlepénybe és az anyatejbe is. Állatkísérletekben károsítja a herét és a spermiumokat. Nagy adagban – állatoknál – hólyagdaganatot jeleztek.

E 954, sacharin: mesterséges édesítőszer. Állatkísérletekben hólyagrákot okoz. Húgyúti megbetegedésekben vagy rendszeres fogyasztásakor elővigyázatosság szükséges.

Enzimek

Természetes biológiai katalizátorok. Az enzimek érzékeny vegyületek, óvatosan kell bánni velük a technológiai folyamatokban, ez pedig növeli a kockázatot. Sok enzimet penészgombából, baktériumokból vagy vágóállatok mirigyeiből nyernek, ez növeli annak lehetőségét, hogy endotoxinok, mikotoxinok vagy patogén csírák kerüljenek a szervezetbe.

Ez az étlap. Bármelyik szupermarketban megtalálható. Az itt leírt mellékhatásokról kérdezze bátran az élelmiszerüzlet biztonsági emberét, pénztárkezelőjét. Jó étvágyat kívánunk.