Mire ez az aggodalom?

Úgy két hete nem telik el nap, hogy ne kapnék valamelyik postafiókomba petíció aláírásra felhívó levelet. Egy olyan rendelet közeli hatályba lépése miatt aggódnak ismerőseim, ami korábban keletkezett, mint hazánk EU tagsága. Célja pedig nem más, mint a tradicionális népi gyógyászatban évszázadok óta alkalmazott növényi részek forgalmazásának szabályozása. Miért ez a nagy aggodalom és miért jellemzően magyar problémával állunk szemben?

Úgy gondoltam Önnek is jogában áll megtudni, hogy az ésszerű szabályozás helyett várhatóan mivel fogunk mindannyian szembesülni rövidesen. Amennyiben ez a rendelet változtatás nélkül hatályba lép, az egy újabb boszorkányüldözésnek a kezdete lesz és ha azt hiszi, hogy ez egy szerkesztői túlzás, el kell keserítsem. Az ÁNTSz vagy a Gazdasági Versenyhivatal semmivel sem kisebb hatalmú szervezet, mint az inkvizíció volt pár száz évvel ez előtt. Sőt, ma egy gyógynövényekkel foglalkozó kereskedő megsemmisítéséhez még egy tárgyalásra sincs szükség. Bár máglyára nem vetik, de mindenét elveszik és börtön vár rá illegális gyógyszer-kereskedelem miatt. Mindezt azért, mert nem átallott borsmenta teát árulni a boltjában. Egy sztori Úgy öt évvel ez előtt egy kínai orvossal sodort össze a sors egy meleg-fürdőben. Szakmai körökben először akkor került szóba a rendelet és várható hatása a piacra. Pár perce beszélgettünk, amikor azt mondta, hogy mivel “nem teljesen érti a magyar nyelvet”, a délelőtti előadásból úgy értette, hogy be akarják tiltani a gyógyteákat és kérte, hogy magyarázzam el, miről is szólt az előadás. Mikor biztosítottam, hogy mindent jól értett, akkor pedig azon csodálkozott, hogy miért akarnak betiltani évezredek óta ismert és használt gyógynövényeket. Náluk Kínában minden háziasszony tudja, mire jók ezek és használják nap mint nap.  Akkor tréfásan azzal tettem különbséget az ottani és az európai helyzet között, hogy náluk nem égettek meg mindenkit 700 éven át, aki ezzel foglalkozott és ezért fennmaradhatott a kultúrája a gyógynövények egészség megőrző és gyógyító alkalmazásának. Egy kis történelem Mi ezen a vidéken rosszabbul jártunk. A honfoglalás kori népünk gazdag volt a gyógyító ismeretekben. Ennek számos írásos nyoma ma is fellelhető. Bátran ajánlom mindenkinek, akit ez érdekel Paál Zoltán: Arvisura című kétkötetes könyvét.  Sajnos I. (Szent) István és erőszakos keresztény hittérítése részben menekülésre, részben halálra ítélte az ősi hit és ezzel együtt a gyógyító tudás képviselőit. Majd következett a sötét jelzővel illetett középkor, ahol a gyógyfüvek ismerete visszaszorult a kolostorok falai közé és szerzetesek és misztikusok vitték tovább az ismereteket, bár jelentősen megfogyatkozott a használt drogok változatossága. Mégis sikerült több száz növényi gyógyszert átmenteni az újkorba. A kémia és a gyógyszeripar mindenhatóságába vetett hit adta a következő döfést a gyógynövényekkel való kíméletes gyógyításnak. A 19. század végén és a huszadik század első felében mindenki a szintetikus készítmények és az orvosi kémia mindenhatóságától volt lelkes. A kezdeti sikereken felbuzdulva az orvostársadalom másodlagosnak, majd feleslegesnek tartotta a gyógynövények ismeretét. A helyzet addig romlott, hogy az orvosképzésből kikerült a gyógynövényismeret és lelkes medikák fakultatív őrületévé minősült le.  A magyar lélek azonban nehezen irtható ki. Az elmúlt ötven évben a gyógynövényekkel való foglalatosság kikerült a patikák hatásköréből és kialakult egy alternatív beszerzési lehetőség, ami közel 4000 biobolt, drogéria és herbária és a bennük dolgozó emberek tevékenységén alapul. Hogy ez mennyire magyar sajátosság, azt mi sem jellemez jobban, mint az a tény, hogy a cégem által gyártott termékeknek piacot keresve sehol Európában nem találtam ilyen helyzetet. Minden környező országban a gyógyszertárak árulják a vitaminokat és a gyógynövényeket, és a terjedőben lévő multinacionális drogéria hálózatok. Még azt is megfigyeltük, hogy a határainktól távolodva a magyarlakta területek csökkenésével csökken a drogériák száma. Gyógyhatású készítmények Még egy különlegesség kötődik hazánkhoz. Az EU országaiban valami vagy gyógyszer vagy élelmiszer. Ez egy “igen-nem” gondolkodás, ami szükséges az egyszerű elméknek, de nem igazán alkalmas az élet dolgainak megértéséhez.  Nálunk egészen eddig létezett egy köztes kategória, a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény. Olyan dolgok tartoztak ide, mint a csalán vagy a vadrózsa vagy a kamilla, amikről mondja meg Ön, hogy élelmiszer vagy gyógyszer. A gyártóknak volt 5 évük eldönteni, hogy már piacon lévő termékeiket hova kívánják átsorolni. Vállalják és vevőikre tudják terhelni a gyógyszerré minősítés horribilis költségeit, vagy leminősítik terméküket élelmiszerré. Mi a nagy különbség? Ha valami élelmiszer, az nem lehet gyógyszer. A rendeletek szerint egy élelmiszerről nem állíthat a forgalmazója semmiféle egészségre vonatkozó állítást. Értsd: nem írhatja rá a dobozára, nem írhatja le az ismertetőjében és nem utalhat ilyesmire a termék reklámozása során. Következmény: a borsmenta nem lehet jó a köhögésre, a csipkebogyónak nincs immunerősítő hatása, a fokhagyma vagy a fagyöngy nem csökkentheti a vérnyomást, a kasvirág nem erősíti az immunrendszert és a probiotikumok nem járulnak hozzá az egészséges bélflóra megteremtéséhez. Amennyiben a drágább utat választják és gyógyszerré minősítik a terméket, akkor ugyan állíthatják róla a bizonyíthatóan meglévő gyógyhatást, de termékük bekerül a szabályzott gyógyszer kereskedelembe és az ára megötszöröződik, esetenként megötvenszereződik. Hasonlítsa csak össze egy gyógyszertári vitamin (mondjuk a Rutascorbin) és egy azonos összetételű c-vitamint és rutin tartalmú készítmény árát az Önhöz legközelebbi bioboltban. Pár éve beszélgettem a Herbária egyik mérnökével, aki azon dolgozott, hogy pár terméküket gyógyszerré minősítsék. Ilyen veszedelmes dolgokat, mint a csalántea és a csipkebogyó tea. Nekik az összes termékük ebbe a köztes kategóriába esett és az EU csatlakozással járó azonnali harmonizációs törekvés rájuk nézve igen komoly terhet rótt. Miért aggódom én? A kapcsolatunk a gyógyító és gyógyhatású növényekkel igen régi és intim. Története fajunk és népünk hajnaláig nyúlik vissza.  Egyre több ember érzi azt, hogy a tudás, ami összegyűlt a gyógynövényekkel kapcsolatban, az ezredéves tapasztalat, egy páratlan lehetőség számára, hogy felelősséget vállaljon a saját egészségéért.  Az élelmiszer előállítás iparosítása, és az ezzel járó, testünket terhelő káros hatások sokunk számára létfontosságúvá tették a napi étrendi kiegészítést, aminek része a most eltüntetésre ítélt gyógynövények egyike-másika is. Sokan vagyunk úgy, hogy megtapasztaltuk ezek a pozitív hatását az életünkre, energiánkra és egészségünkre. Míg korábban egy-egy tünet megszüntetésére gyógyszereket szedtünk, most úgy táplálkozunk, hogy egészségesek legyünk és az ehhez szükséges étrendi kiegészítőket mintegy öngondoskodva magunk és családunk számára boltokban szerezzük be. A 2004/24/EK irányelv, nem is igazán burkolt célja nem más, minthogy 2011. április 30-tól megszüntesse a növényi gyógyszerek nagy részéhez való egyszerű hozzáférést. Az irányelv jelentősen korlátoz minket abban, hogy saját magunk dönthessünk az egészségünkről. Miközben a gyógyszeripar ellenőrzése alá tereli a magyar népi gyógyászat legtöbb növényét, egyszerűen kizárja az európai alkalmazásból azt a több ezer, a hagyományos kínai orvoslásban vagy az Ayurvédában használt növényt, amikről említést sem tettem eddig. Ez nem egy demokratikus szabályozás, mivel az egészségügyi kérdésekben korlátozza a választás szabadságát. Azt pedig könnyű elképzelni, hogy hosszabb távon ezzel növelni fogja a gyógyszerkiadások és az egészségügyi költségek amúgy sem jelentéktelen milliárdjait a költségvetésben. Mit tehetek Én? Mármint Ön? Egyet érthet, tiltakozhat, hozzá szólhat, petíciót írhat alá, és terjesztheti ezt az írást az ismerősei közt például a közösségi oldalain. Zaklathatja EP képviselőjét, és mindenféle képviselőjét annak érdekében, hogy felhívja a figyelmét arra, hogy nem ért egyet a szabályozással. Az általam ismert legnagyobb létszámú tiltakozó akcióhoz itt lehet csatlakozn.

  http://gaia-health.com/articles301/000315-hungarian.shtml

Forrás: naturhirek.hu