Szeretettel köszöntelek a Tudástár közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tudástár vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tudástár közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tudástár vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tudástár közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tudástár vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tudástár közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tudástár vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ki profitál valójában a hivatalos rákkutatás erőfeszítéseiből? Nagyon úgy tűnik, hogy nem a betegek. Amióta átestem egy rákbetegségen, különböző nézőpontokból tanulmányozom a témát, a nyilvánosság számára elérhető forrásokból, és időnként megdöbbentő, elhallgatott tényekre bukkanok.
"Küzdelem a rák ellen", "Győzzük le a rákot!" - igen népszerű kifejezések manapság, és ez jól is van így. Habár október, a mellrák tudatosság hónapja már elmúlt, nagyon sok embert lehet látni rózsaszín szalaggal a kabátjukon, ami annak demonstrálása, hogy szeretnének segíteni azokon a nőkön, akik ebben a betegségben szenvednek. Ami igencsak értékelendő. Adománygyűjtő és tájékoztató rendezvények, weboldalak, különböző tárgyak, amiket meg lehet venni hozzájárulásként, reklámok mindenhol a médiában, csoportok a közösségi weboldalakon, egyének szorgalmasan terjesztik az igét - a figyelem nagyon is a témán van, és szép összegek gyűlnek rákkutatási célokra. Stockholmban volt például egy gyönyörű, gyertyás rendezvényük a cél érdekében.
Azonban, ha egy kicsit közelebbről megnézem a dolgot, nekem személyesen van némi kérdésem, kétségem és fenntartásom ezekről a kutatási programokról, és lehet, hogy rossz ember vagyok, de nem adományoztam egyetlen fillért sem, és ezután sem vagyok hajlandó. Meg is mondom, miért.
Küzdelem. Kulcsszó, ha a rákról beszélünk.
Hogyan küzdjünk úgy, hogy győzzünk? Ismerjük meg ellenfelünket!
A problémát - bármely problémát - csak akkor oldhatjuk meg, ha ismerjük annak pontos okát. Remélhetőleg ez világos - hogyan máshogy oldunk meg egy helyzetet, ha nem tudjuk, pontosan mi is az oka?
A (mell)rák esetében ez így néz ki: minden évben dollármilliókat költenek arra, hogy megtalálják az okát, ÉS ami még fontosabb, arra, hogy új kezelési módokat fejlesszenek ki. Hadd javasoljak valamit: bármilyen kezelés csakis akkor lehet hatékony, ha ismerjük a probléma gyökerét...
"A mellrák pontos okai nem ismeretesek." Valójában, amint azt a nyilvánosság számára hozzáférhető megállapításokból megtudhatjuk, a rák okai rejtélynek számítanak az orvostudomány számára.
A megváltozot gének elmélete széleskörben elterjedt, és ez a videó ad némi utalást arra, hogy ez miért is történik:
"Bizonyos környezeti vagy belső tényezők által okozott károsodás vagy változás a génanyagban néha olyan sejteket eredményez, amelyek nem pusztulnak el, hanem továbbszaporodnak egészen addig, amíg egy nagy ráksejt vagy daganat ki nem fejlődik."
Kiváló. A következő lépés ezek szerint az volna, hogy megvizsgáljuk ezeket a környezeti vagy belső tényezőket, amelyek károsítják vagy megváltoztatják a génanyagot, nem?
A környezeti tényezőket elég jól ismerik a tudósok és a nyilvánosság is: rossz táplálkozás, dohányzás, bizonyos kémiai anyagok, amelyeket használunk, és hasonlók.
A rákkutatásnak tehát abba az irányba kellene haladnia, hogy ezeket a tényezőket kivédjük: a megfelelő táplálkozási szokásokra nevelni az embereket, csökkenteni vagy teljesen mellőzni a káros vegyi anyagokat, stb.
A rák kezelése pedig elsősorban abból állna, hogy a rák okait célozzuk meg, azt, ami miatt ezek a gének károsodnak vagy megváltoznak: megnövelni bizonyos vitaminok és tápanyagok mennyiségét, ha szükséges, kiegészítőket, méregtelenítés és mozgás, ami segíti a testet abban, hogy a felgyülemlett méreganyagoktól megszabaduljon, megerősíteni az immunrendszert, ami a test saját védekezése, és így tovább.
De ez nem így megy. A rákkutatások leginkább a standard orvoslás terápiáinak fejlesztésével foglalkoznak: új gyógyszerek, sugárkezelés, hormonterápia és műtét.
A kórházakban elérhető rákkezelések abból állnak, hogy kemoterápiát és ilyesmit adnak a betegeknek. Látja valaki, hogy ha még több vegyszert töltünk a már amúgy is túlterhelt és legyengült szervezetbe, hogyan fogja segíteni a test felépülését? Én nem látom.
Akkor miért alkalmazzák és reklámozzák annyira a kemoterápiát, hogyha ráadásul annyi káros mellékhatását is ismerjük?
Egyszerű a válasz: a gyógyszergyáraknak hatalmas érdekük áll abban, hogy mindig új és új gyógyszereket dobjanak piacra.
Mint ahogy Clinical Study Results.Org nyíltan beismeri: "Az új gyógyszerek elfogadását célzó klinikai kísérleteket elsősorban gyógyszeripari és biotechnológiai cégek szponzorálják" Micsoda meglepetés...!
Megjósolhatjuk, mi lesz az eredménye egy mellrák gyógymódjával kapcsolatos klinikai kutatásnak, ha a svéd Cancerfonden (hasonló szervezet, mint nálunk a Rákellenes Liga) kutatásainak több mint egyötödét a Pfizer pénzeli - kitalálhatjuk, hogy melyik gyógyszergyár termékeit fogják majd a betegeknek ajánlani... (hmm, érdekes: Pfizer elhallgatta a bizonyítékot, hogy a hormonterápia rákot okoz - sajnos, csak angolul)
És itt vagyunk a másik javasolt kezelésnél: hormonterápia. Erről csupán egyetlen egy szót: "A hormonterápiának különböző mellékhatásai lehetnek, úgy mint: ... Megnövelt esély a méhrákra" - részlet a NationalBreastCancer.Org weboldalán levő tájékoztató videóból.
Tessék??? Azzal kezeljük az egyik fajta rákot, hogy megnöveljük az esélyét egy másiknak??? Itt valaki viccel, mégpedig ez egy nagyon csúnya tréfa.
Ugyanez a helyzet a sugárkezeléssel.
Akkor hát mi a megoldás? Az, hogy még több pénzt fektessünk a kutatásba?
Az előbb említett svéd Cancerfonden tartott egy nagyon szép rendezvényt októberben Stockholban, amikor az emberek körülbelül tízezer gyertyát vettek meg, és ezáltal jártak hozzá az alapítvány finanszírozásához. Egyedül ennek a szervezetnek kitűzött célja, hogy évi több mint 400 millió svéd koronát költsön kutatásra.
Ez szép summa (közel 11 milliárd forint, és csak egy országból); mindannyian el tudunk képzelni 1-2 dolgot, mit csinálnánk vele. Csodálkozom azonban, hogy a rákkutatásnak miért van szüksége évente ennyi pénzre ahhoz, hogy rájöjjenek például arra, hogy a dohányzás vagy az alkohol árt az egészségnek, és hogy léteznek bizonyos vitaminok, amelyek életfontosságúak a sejtek normális működéséhez, amint ez már jóideje tudott dolog.
Jómagam inkább arra hajlok, hogy arra hallgassak, amit az úgynevezett alternatív orvoslás ajánl a témával kapcsolatban, mer hiszem, hogy ha megfelelően, kiegyensúlyozottan táplálkozunk, szükség szerint esetleg táplálkozáskiegészítőket fogyasztunk, és a testünket általánosan jó karban tartjuk fizikailag és lelkileg, nem kell félnünk még olyan fenyegető betegségektől sem, mint a rák.
Szándékosan nem tettem ide egyetlen linket sem olyan weboldalakhoz, amelyek természetes gyógymódokat, praktikákat, nézőpontokat vagy termékeket ajánlanak, kizárólag a hivatalos orvostudomány által képviselt álláspontjaira hivatkoztam, amelyeket a fejlett országok kormányai adoptáltak és támogatnak.
Nos, kedves Olvasó, nézd meg a tényeket és ellentmondásokat, és alakítsd ki a saját álláspontodat!
Azt viszont szerettem, hogy októberben a stockholmi központi pályaudvar szép rózsaszínbe öltözött
forrás: naturhirek
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!