A szín olyan jelenség, amely életünk minden pillanatában körülvesz bennünket.

Ébrenlétünk óráiban a természet, a színek hatalmas skálájával kényeztet minket: virágok, fák, sziklák, ásványok lenyűgöző formájában.

Gondoljunk a madarak változatos tollazatára és a sokszínű mintázatokra, ami az állatok és csúszómászók millió faját jellemzi.

Éjszaka, amikor alszunk, a színek megjelennek az álmainkban és a nap 24 órájában saját elektromágneses mezőnk, az auránk az örökké változó színek hosszú sorával borít be minket, amelyek egy része a fizikai test rendszereinek, a prána energiájával való feltöltődéséért felelős.

A fény a Napból származik, amelynek melege és fénye minden létező egyed fennmaradásához nélkülözhetetlen.

Éppen ezért a Napot és a hozzá kapcsolódó isteneket minden korban mélységesen tisztelte az emberiség.

Az ősi Egyiptomban a tetőpontján delelő napot Ré isten megtestesülésének tartották, a felkelő Napot Hórusz sajátjának, a lenyugvót, pedig Ozirisznek tulajdonították.

Az ősi görögöknél Apollóhoz kapcsolódik a Nap, míg a világ másik felén, az inkák emberi alakban festették meg sugárzó aranykoronggal az arc helyén. Frank Alper által vezetett atlantiszi kutatások szerint, az atlantisziak használták a fényt és a színeket a gyógyászatban.

Alper kör alakú templomokról számol be, amelyek külső peremén gyógyító szobák voltak. E templomok teteje egymással érintkező kristályokból készült, amelyek megtörték a fényt, és ez által a spektrum színeivel töltötték meg a templomot.

Az atlantisziak gyógyító technikákhoz speciális geometriai mintákat is kifejlesztettek, amelyeket kristályok segítségével hoztak létre.

Ezekkel erősítették fel a használt színek vibrációs energiáját.

Egyiptomban a két legfontosabb gyógyító istenség Thot és Imhotep volt. Thot lett az orvosok és írástudók védőistene és neki tulajdonították a színekkel való gyógyítást is.

Az egyiptomi terápiákban a vallási és mágikus vonások fontos szerepeket játszottak.

A gyógyító a színeket a füvekből és növényekből nyerte, kenőcsök és festékek formájában használta.

Alkalmaztak színes ásványokat és fémeket is.

Az archeológusok felfedezték, hogy az egyiptomiak az atlantisziakhoz hasonlóan gyógyító termeket tartottak fenn, pazarul díszített templomaikban.

Ezek a termek úgy voltak megépítve, hogy a beérkező napsugarak a színspektrumra bomlottak.

A mágia a színek és a gyógyítás Indiában is szoros kapcsolatban állt egymással. India egy színektől pezsgő ország.

A hinduizmus az egyik legrégebbi, ma is élő vallás, több mint négyezer éves múltra tekint vissza, és ősi tanításai hozták létre a hagyományos indiai ajurvédikus gyógyítás alapjait.

A terápia során használtak ásványokat és drágaköveket, amelyeket a hét kozmikus sugár koncentrációjának tartottak.

Az ajurvédikus gyógyászat mind a mai napig használ drágaköveket, az ónix az ultraviola fény megfelelője, a macskaszem az infravörösé, a rubint a vörösé, az igazgyöngy a narancssárgáé, a korall a sárgáé, a smaragd a zöldé, a topáz a kéké, a gyémánt az indigókéké, a zafír pedig, a lila fényé. Ezeket a drágaköveket mindig prizmán keresztül használták, ami felerősíti valódi kozmikus színüket, mivel úgy tartották, hogy külső színük nem minden esetben azonos a kő valódi lényegével.

Napjainkban újra bevezették a színeket a gyógyítás ősi művészetébe, színpunktúra formájában.

Ez annyit jelent, hogy a megfelelő színt fény formájában bevezetik az akupunktúra pontokba.

Ezt a technikát a tudós, Peter Mandel fedezte fel, és dolgozta ki. Felismerte, hogyha színes fényt fókuszálunk a bőr akupunktúra pontjaira, erőteljes gyógyító impulzusok jönnek létre mind a fizikai, mind az energiatestekben.

A színeket a hangokkal együtt használták az ősi Görögországban. A színek és hangok nagyon szoros kapcsolatban állnak egymással.

Mindkettő vibrációs energia, és a spektrum minden egyes színe annak bármely árnyalatával együtt megfeleltethető egy bizonyos hangnak.

A színek használata mellett a napfénykezelés (helioterápia) is bevett szokás volt a görögök és rómaiak körében, akik a kutatások szerint elsőként jegyezték le ennek elméletét és gyakorlatát.

A görög város, Heliopolisz gyógyító templomairól vált híressé, amelyeket úgy építettek, hogy a napfényt a spektrum színeire törje meg az atlantiszi és egyiptomi templomokhoz hasonlóan.

A huszadik század elején a színek vizsgálatába kezdett az okkultista, filozófus, tanár és vallási vezető Rudolf Steiner is, akinek meggyőződése volt, hogy a szín egy létező entitás, és hogy minden színnek speciális spirituális jelentősége van.

Steiner az állította, hogy a színek rendkívül fontos szerepet fognak játszani a huszonegyedik század orvostudományában.

A fő színek, amelyekkel dolgozott: vörös, kék, sárga, zöld, fehér, fekete és barackvirágszín voltak. Ezeket két kategóriába sorolta.

A vöröset, kéket és sárgát (aktív színeknek) nevezte, a fehéret, feketét, zöldet és barackvirágszínt pedig (képi színeknek).

Matematikai alakzatokhoz kapcsolata őket, mert úgy vélte, a forma ereje erősíti a színek gyógyító hatását.

Steinertől eltérően Max Luschernek, a Bázeli Egyetem egykori pszichológia-professzorának az a meggyőződése, hogy a színek gyógyíthatnak, de elő is idézhetnek mind fizikai, mind lelki betegségeket.

Luscher úgy véli, a páciens alapvető személyiségjegyeire közvetlenül utal az, hogy milyen színeket kedvel, utasít el, vagy ítél semlegesnek.

Szinterápia

A szakemberek szerint környezetünk, ruháink és munkaeszközeink színének módosításával megváltoztatható az agyban felfogott fényenergia, és ez segíthet fizikai és mentális problémákon.

A színekkel való gyógyítás leghíresebb képviselője az angol Théo Gimbel.

- A citromsárga hatással van a hasi idegközpontra, ezért látványa segítheti az emésztést.

Kedvezően hat az idegrendszerre, jó hatással van az ítélőképességre, segíti a tárgyilagosságot, fokozza a szellemi aktivitást.

Akiknek a citromsárga a kedvencük, jó beszélőképességgel rendelkeznek, vezető egyéniségek.

- A türkiz a szívre és a csecsemőmirigyyre hat jótékonyan. Alkalmazzák a láz lenyomására.

Kitisztítja a fertőzött betegek szervezetét, és kijózanítólag hat a részegekre.

A türkiz színnel szimpatizálók képzelőereje nagy, kreatív, népszerű személyiségek, akik a dolgok mélyére látnak, és könnyen megértetik magukat mindenkivel.

- A narancsszín a mellékvesére hat, ezáltal emeli a fizikai energiát, növeli az étvágyat.

Erőt áraszt, örömöt, melegséget sugall.

A narancskedvelők életvidám, jókedvű emberek, telve szeretettel és gyengédséggel.

- A kék szín a torokra hat. Idegesség és álmatlanság leküzdésében segít. Biztonságérzetet ad.

A kék falak ideálisak hálószobában, irodában, gyógyításra és meditálásra használt helyiségekben, azonban éttermekben, szórakozóhelyeken nem ajánlatos.

A kéket szeretők megbízható, érzékeny emberek.

Értékelik az őszinteséget. Befelé fordulók, önmagukba mélyedő, sőt önmagukat marcangoló természetűek.

-A bíbor a tobozmirigyre hat. Alkalmas lelki fájdalmak, aggódás, szorongás enyhítésére, segít az érzelmi feltöltődésben.

A bíborszínt szeretők szívélyes, barátságos, együttműködésre kész személyiségek, mély empátiával megáldva.

E szín is alkalmas szórakozóhelyek, ebédlők falaira.

- A fekete és a fehér nem „igazi" színek, de természetesen hatást gyakorolnak ránk.

A fekete felerősíti az indulatokat, falakra nem ideális.

A fehér a higiéniához és tisztasághoz kapcsolkódik.

Dekorációkhoz túl „kopár", merev.

- A zöld szín harmóniát áraszt, egyensúlyt teremt az agyban, megtisztulás érzetét kelti.

Zajos munkahelyen a zöldre festett falak segítik a koncentrálást.

Orvosi várótermekben szintén használják nyugtató hatása miatt.

A túl sok zöld viszont tompultságot, határozatlanságot okozhat.

A zöldet kedvelők kiegyensúlyozottak, vonzódnak a természethez és a természetes dolgokhoz, de néha túl óvatosak.

- A violakéket szeretők közt sok a művészi hajlammal megáldott ember, akiknek jó érzékük van a ceremóniák szervezéséhez.

Érzelemgazdagok, de képesek érzelmeiket kontrollálni: „praktikusan lelkiek".

Előfordulhat, hogy bizonytalanok céljaik elérésében, ideáljaik megvalósításában.

Ez a szín segíthet kényszerképzetek, a zaklatottság, a kisebbrendűségi érzés leküzdésében.

- A pirosat kedvelők kezdeményezők, kreatívak, fizikailag is aktívak. Bizonyos tárgyak pirosra festve kifejezetten figyelemfelkeltőek: veszélyt jelzők, izgalmat kiváltók, de akár sokkolóak is lehetnek.

A piros ruha magára vonja a tekintetet, érzékiséget sugall, de hiperaktív embereknek nem ajánlott a túl sok piros viselése, mert agresszivitást válthat ki a többiekből.

A piros vitalitást, energiát sugároz, növeli akaraterőnket és szexuális vágyakat ébreszt.